Megemlékezés!

Fővárosi Polgári Védelmi és Katasztrófavédelmi Szövetség Elnöksége a korábbi évek hagyományaitól eltérően a mai napon emlékezett meg a II. világháború légibombázásainak civil áldozatairól.

A megemlékezésnek több időszerűsége is volt:

  • Légoltalmi Liga megalakulása
  • A Magyar Légoltalom megalakulása
  • Magyar Polgári Védelmi Szövetség megalakulása
  • Fővárosi Polgári Védelmi és Katasztrófavédelmi Szövetség megalakulása

Az 1998-ban felállított emlékműnél Sipos András nyá. pv. alezredes, Koordinációs alelnök mondott ünnepi beszédet.

Tisztelt Emlékező közösség!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kedves megjelentek!

Tisztelt Emlékezők!

A járványhelyzet miatt ma a korábbi évektől eltérő időben emlékezünk a bombázások polgári áldozataira. Az eltérő időpontnak mégis aktualitást ad, több esemény. Egyrészt a szövetséges haderők 1944 áprilisától november végéig rendszeresen bombázták a fővárost. Másrészt két nap múlva december 5-én ünnepeljük a korabeli hivatásos Légoltalom munkáját segítő társadalmi szervezet a Légoltalmi Liga megalakulásának 84. évfordulóját. Jogutódja a Magyar Polgári Védelmi Szövetség pedig idén lett 30 éves, ennek megünneplésére szintén a következő héten kerül sor. A jövő évben pedig 87. évfordulója lesz annak, hogy megalakult a Polgári Védelem, a Katasztrófavédelem jogelődje a magyar Légoltalom.

A bombázásokról, az áldozatokról Radnóti Miklós Nem tudhatom című versének néhány sora jut eszembe

„Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,

s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,”

Kedves Barátaink!

A repülőgépek I. Világháborúban történt megjelenésével, alkalmazásával világossá vált, hogy legújabb kori történelmünk lehetséges háborúi már nem csak a csatatereken harcoló katonák között zajlanak. A hadviselésnek új fejezete kezdődött a légierők megjelenésével és meghatározó szereplővé válásával. A hadiüzemek, utánpótlási bázisok, útvonalak, vasúti csomópontok támadása révén súlyos életveszélyt jelentettek és jelentenek a hátországban élő polgári lakosságra is.

Itt a Rákóczi híd (volt Lágymányosi híd) pesti hídfőjénél áll ez az emlékmű, amit minden év májusában katonai tiszteletadással megkoszorúzunk. Elhelyezzük a megemlékezés virágait, lerójuk kegyeletünket azok előtt a névtelen tíz- és százezrek előtt, akik egy esztelen, őrült eszme világuralmi törekvései miatt veszítették életüket. Asszonyok, idős emberek, ártatlan csecsemők, a jövő nemzedékét képviselő gyermekek haltak értelmetlen halált az óvóhelyek mélyén, az utcán, vagy éppen a lakóhelyükön, munkahelyükön.       Ők azok a névtelen tömegek, akik nem harcközben, az ellenséggel vívott csatában vesztették életüket, hanem ártatlanul a hétköznapi események során.

A bombázások szüneteiben a Légoltalom szervezetei és a Légoltalmi Liga –mint társadalmi szervezet- önkéntesei mentették a romok alá szorultakat, látták el a sebesülteket, temették az elhunytakat.

Ezek a száraz tények, melyek nem adják elég hűen vissza sem az átélt borzalmakat, a nyomort a pusztulást, sem a mentőszervezetek emberfeletti erőfeszítéseit.

Tisztelt Megemlékezők!

Huszonhárom évvel ez előtt a BM Polgári Védelem Országos Parancsnoksága, a Magyar Polgári Védelmi Szövetség Elnökségével, a Fővárosi Polgári Védelmi és Katasztrófavédelmi Szövetséggel és a IX. kerület korabeli vezetésével karöltve hozta létre, teremtette meg ezt az emlékművet.  Úgy éreztük és érezzük, hogy kezdeményezésünk jó célt szolgált. Az emlékmű a maga egyszerű módján emlékeztet a szörnyűségekre. Lehetővé teszi kegyeletünk lerovását a háború polgári áldozatainak emléke előtt és ébren tartja a ma élők figyelmét, hogy elkerüljék, elkerülhessék az ilyen szörnyűségeket.

Bár hetvenhat éve elcsendesedtek a fegyverek, véget ért a háború, mi mégis minden évben eljövünk ide a pesti hídfőhöz, mert őszintén hisszük, hogy amikor elhelyezzük az emlékezés virágait és csendes főhajtással tisztelgünk a több mint félévszázada elhunyt emberek emléke előtt, akkor ismét hitet teszünk a béke megőrzése mellett, hitet teszünk a háború ellen.

Köszönöm figyelmüket!

Felkérem Hejüsz István nyá. mk. pv. alezredes, tanácsos Urat Szövetségünk elnökét az emlékezés koszorújának elhelyezésére!

FPVKSZ Elnökség és FEB

0 hozzászólás

Hagyjon egy választ!

Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?
Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük