Március 15-e a magyar történelem egyik legfontosabb eseménye. Nem csupán az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kirobbanását jelöli, hanem a magyar polgári fejlődés és a nemzeti önrendelkezés jelképe is. Emellett hitet tesz a reformkor vívmányai mellett.
Ezen a napon a márciusi ifjak és követőik a sajtószabadságért küzdöttek. Elfoglalták a Landerer nyomdát, és közzétették a 12 pontot, amelyben követelték a nemzeti függetlenséget és a polgári szabadságjogokat.
Amikor erre emlékezünk, az ünneplés elképzelhetetlen a márciusi ifjak gondolatai és hitvallása nélkül.
Részlet: Vörösmarty Mihály Harci dal című költeményéből:
„Azért, hogy a szabadság
Vérben füröszti zászlaját,
Azért, hogy szent nevére
Hálátlan és gaz vész kiállt,
Ne lássam, oh dicső hon!
Halaványan arcodat.
Vagy drágán megfizessék
E halaványságodat.
A síkra magyarok!
Fegyvert ragadjatok.
Hazánkat újra meg kell váltani.
Borítsák szerteszét
A pártütőknek véres csontjai.„
A szabadságharc bukása után valamennyi társadalmi réteg titokban ápolta március 15-e emlékét, pedig a megtorlás évei alatt nemcsak a forradalom vívmányainak megemlítése volt tiltott, hanem a Kossuth-szakáll, a piros-fehér zöld szín és a Rákóczi-nóta is.
Az 1867-es kiegyezést követően szabadabbá, de az osztrák–magyar együttműködés érdekében óvatosabbá is vált a megemlékezés. 1898-ban, a fél évszázados évforduló alkalmából hallgatólagosan elfogadták március 15-e megünneplését, állami ünneppé azonban az 1848-as törvények szentesítésének napját, április 11-ét tették.
Március 15-e 1928-ban vált hivatalos keretek közt megtartott nemzeti megemlékezéssé. Ma a márciusi ifjakra és a 1848-’49-es forradalom és szabadságharc hőseire emlékezünk.
FPVKSZ