Kategória archív: Hír

A Nemzetközi Polgári Védelmi Világszervezet 1972. március 1-jén alakult meg. Erre emlékezve 1992-ben határoztak A POLGÁRI VÉDELEM VILÁGNAPJÁnak megrendezéséről. Magyarország is csatlakozott az akkori felhíváshoz. Magyarország 1989-ben ratifikálta és hirdette ki az 1949. évi genfi egyezmény két jegyzőkönyvében foglaltakat, amely kimondja a polgári védelem humanitárius jellegét, azt határozottan elkülöníti a fegyveres erőktől, továbbá a polgári védelem feladatai közé sorolja a katasztrófák veszélyeitől való védelmezést, az életben maradás feltételeinek biztosítását. Világszerte látványos mentési gyakorlatokat rendeznek ezen a napon, március 01.-n.

Jogelődünk a Légoltalmi Liga!

Az I. világháborút követően a 20-as évek végére, a 30-as évek elejére a legtöbb európai országban megalakították az első állandó légoltalmi szervezeteket. A légoltalmi szervezetek szervezése kétféle módon történt, a szélesebb tömegekre támaszkodó társadalmi, valamint a hatósági intézkedéseket központi irányítására szolgáló szervek jellemzően egyidejűleg és párhuzamosan épültek ki. Magyarországon, a vezető európai államokhoz viszonyítva néhány évvel később történt meg a légoltalmi szervezetek kereteinek kialakítása. Ennek alapján jött létre a hatósági légoltalom megvalósítását előíró, a légvédelemről szóló 1935. évi XII. törvény és az ennek végrehajtására kiadott 15/1936. sz. honvédelmi miniszteri rendelet a „Légoltalmi Utasítás”. A törvény előírta, hogy minden 14 és 60 év közötti magyar állampolgár, nemre való tekintet nélkül, légoltalmi kötelezettség alá esik. A honvédelmi miniszter jogköre lett a városok, községek, legfontosabb üzemek, ipartelepek stb. veszélyeztetettségének megállapítása és besorolása. Pontosan meghatározták a légoltalom fogalmát, feladatát és vezetési struktúráját. A honvédelmi miniszter a légoltalom irányítását az Országos Légvédelmi Parancsnok útján végezte. A Magyar Királyság vezetői a társadalom széles rétegeinek mozgósítását és tájékoztatását az 1937. december 5-én megalakított Légoltalmi Liga alapjain képzelték el. A Liga társadalmi szerveződés volt, amely az ország közigazgatási tagozódásának megfelelően épült ki. Fő feladata a lakosság légoltalmi felkészítése és a hatósági feladatok társadalmi támogatása volt.

A Nemzetközi Polgári Védelmi Nap alkalmából ezen a területen dolgozó minden kedves volt és jelenlegi Polgári Védelmi-s ismerősünknek, barátunknak, volt munkatársaknak minden jót, Erőt, Egészséget kívánunk!

Emlékezzünk azon volt munkatársakra is, akik sajnos már nem lehetnek közöttünk!

FPVKSZ Elnökség

Igaz, hogy az idei év érdekes módon a jubileumok, évfordulók éve, hisz 150 éves a Magyar Tűzoltóság, 20 éves a Katasztrófavédelem, 85 éves a Magyar Polgári Védelem és 10 éves ez a vörösiszapnál nyújtott nagy helytállás, ahol az elvégzett feladatok zömmel polgári védelmi jellegűek voltak.Nehéz mindenről megemlékezni hivatalosan, de sokszor megtesszük ezt személyenként is személyesen, vagy barátainkkal együtt visszaemlékezve a nagy idők nagy eseményeire. 

https://ludovikawebinar.uni-nke.hu/hu/recordings/details/486,A_vorosiszap_katasztrofa_mentesi_helyreallitasi_es_ujjaepitesi_feladatai

 Baráti üdvözlettel: 

Dr. Muhoray Árpád ny. pv. vezérőrnagy, címzetes egyetemi tanár

Az európai háborúk befejezésének évfordulóján, május 8.-án, mint 1998 óta minden évben ismét emlékező, idén virtuális összejövetelt tartott a Fővárosi Polgári Védelmi és Katasztrófavédelmi Szövetség a II. világháborús bombázások egyik a fővárost leginkább érintő helyszínén, a Rákóczi híd pesti hídfőjénél lévő emlékműnél.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tisztelt Együttműködő Partnereink!

Tisztelt Tagtársak és Barátaink!

Huszonkettő esztendeje hogy ilyen tájon felsorakozunk e szerény, de mély tartalommal megtöltött emlékmű köré, hogy elhelyezzük a megemlékezés virágait. Lerójuk kegyeletünket azok előtt a névtelen tíz és százezrek előtt, akik egy esztelen, őrült világuralmi törekvései miatt szenvedtek értelmetlen halált. Asszonyok, idős emberek, ártatlan csecsemők, a jövő nemzedékét képviselő gyermekek haltak értelmetlen halált az óvóhelyek aljában, az utcán vagy éppen a lakóhelyükön.

          Ezek azok a névtelen tömegek, akik nem harcközben, az ellenséggel vívott csatában vesztették életüket, hanem olyan, hétköznapi események közepette, amikor a háziasszony talán éppen ebédet készített kicsinyének, a nagyobb gyermek esetleg az iskolai házi feladatával volt elfoglalva. A gyilkos fegyver azonban már elindult pusztító útjára, hogy házakat döntsön romokba, otthonokat taroljon le, nyomort, pusztulást és halottakat hagyva maga után.

        Igen, ez volt a II. világháború, ezért különösen fontos mindannyiunk számára ez a mai megemlékezés. Ezért jelent történelmi eseményt 1945 és 2020. összefüggése.

Két dátum, emiatt különösen fontos mindannyiunk számára ez a mai megemlékezés, ez egy történelmi eseményhez kötődik, és ennek a megemlékezésére, évről évre itt felsorakozunk, tiszteletünket tesszük, ezzel lerójuk kegyeletünket, a nemzetünket is megtizedelő, közel egymillió magyar áldozatot követelő II. világháború civil áldozatai előtt, itt a Lágymányosi híd pesti feljárónál.

De miért is vagyunk pont ezen a helyen? Idéznék egy korabeli szemtanút:

„Negyvennégy április harmadikán – ezt se felejtem el, míg élek – ott voltunk a Szúnyog-szigeten még az egy löveggel, amikor óriási repülőgépzajt hallottunk, és a Duna felett megolvastunk akkor ezerötszáz repülőt. Ott volt Boeing, Liberátor, akkor Mosquitók, minden. Rengeteg vadászgép kísérte őket – emlékezett vissza egy szemtanú, Nagy Pál, aki Baján volt katona, de még aznap elindult a fővárosba. „Amit a Soroksári úton láttam, az megint egy borzalmas látvány volt, mert a Soroksári út és a Duna között volt nem is egy olajfinomító és hatalmas gyártelepek. Voltak, mert ott az égvilágon egyetlenegy ép építmény nem volt. Utána tudtuk meg rádióból, mozi híradóból is, hogy több mint kétezer halott lett” – mesélte.” 

Még ma, 75 évvel az első szőnyegbombázás után is nagyon nehéz összeállítani a pontos veszteséglistát. Amit biztosan lehet tudni, hogy az akkori Magyarország 3122 települése közül 1024-et ért legalább egy alkalommal bombatámadás. Az amerikaiak és britek Budapestet 37-szer, Győrt 21-szer, Szombathelyet 16-szor, Szolnokot 13-szor, Debrecent és Szegedet 9-szer szőnyegbombázták. Több tízezer tonnányi robbanószerkezetet szórtak ki a szövetséges repülőgépek. A Magyar Statisztikai Szemle 1946. évi 1–6. számában közölt, az áldozatok számáról szóló első becslés több mint tizenhatezerre teszi a bombatámadásokban meghalt civilek számát. Csak Budapesten több mint háromezer polgári áldozatot követeltek a szövetségesek akciói.

75 évvel ezelőtt ilyentájt hallgattak el a fegyverek, és fejezte be őrült tobzódását a pusztító eszközök ármádiája, amelyek következtében lakóházak, iskolák, óvodák dőltek romba egyik pillanatról a másikra, maguk alá temetve fiatalokat, időseket, családanyákat, gyermekeket, apákat és férjeket. A háború véget ért. Elhallgattak a fegyverek, megszűntek böfögni az ágyúk, nem ugattak a halált osztogató lövegek, befejezték rikoltozásukat a sebesen gyilkoló golyószórók, géppuskák. Igen, egyszeriben csend lett.

Csend. Csend töltötte be a környéket. Lassan, óvatosan kinyíltak a romoktól szinte eltorlaszolt óvóhelyi vasajtók. Az összedőlt házak alól egymás után ásták ki magukat az életben maradottak. De ők voltak kevesebben, mert sokan a civil lakosság közül életüket vesztették és ott maradtak, ahol a védelmet remélve a légópincékbe húzódtak.

1945 májusában megszületett a béke, befejeződött a világot megrázó háborús őrjöngés, amely elrabolta az anyáktól a csecsemőiket, a gyermekektől szülőanyjukat és apjukat. Családokat pusztított el, a túlélőknek pedig nyomort, romokat hagyott hátra. De mi és még sokan a túlélők élni akarása győzött és megkezdődött a harc az ország felépítéséért, az emberi jövő megteremtéséért.

A mai nemzedék – szerencsére – már csak a történelemkönyvből tud a régmúlt idő eseményeiről, a még élő idősebb korosztály visszaemlékezéseiből próbálja a felnövekvő nemzedék számára feleleveníteni a bombák hangját és annak pusztítását. És mi mindannyian bízunk abban, hogy a mai korosztály már soha nem fogja éles helyzetbe megtanulni azt, hogy mit jelent a háború, mit jelent egy világuralomra törő őrült eszméjének háborús következménye.

        A mai fenyegetettséget nem érzi az, aki nem foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. Nem látható a valós veszély, nincs arca a terrorizmusnak, a TÖPFE fegyverek terjedésének, a gazdaság stabilitása veszélyeztetettségének, a globális klímaváltozás okozta extrém időjárásnak, a civilizációs és egyéb egészségügyi veszélyforrásoknak. Legfontosabb feladatunk az emberek tájékoztatása és felkészítése.

          Folytatva a megkezdett gondolatot az 1945. – 2020 dátumokat a május köti össze.  

Tiszta szívből hisszük, hogy akkor, amikor évenként elhozzuk az áldozatok előtti tisztelgés, megemlékezés virágait, akkor, amikor csendes főhajtással áldozunk a háromnegyed évszázada elhunytak emléke előtt, egyben messze hangzóan hitet is teszünk a béke megőrzése mellett, hitet teszünk a háború ellen.

          Az emlékművek általában az alakjaikkal is a győzelmet hirdetik. A Polgári Védelmi Országos Parancsnokság (a mai OKF), a Fővárosi Polgári Védelmi Szövetség (a mai Fővárosi Polgári Védelmi és Katasztrófavédelmi Szövetség), és a Magyar Polgári Védelmi Szövetség elnöksége által létrehozott emlékmű nem az erőtől duzzadó formás női és férfialakokkal hirdetik az emlékmű mondanivalóját.   A mi emlékművünket megalkotó szobrászművész gránitba égetve torz kétségbeesett, halálfélelemtől átitatott rettegő arcokat vonultatott fel. Ez nem valamiféle önmutogatás, hanem annak a borzalomnak a jelképes visszaadása, amit a háború pusztítása hordott magában. E tiszteletet parancsoló emlékműben olyan alakokat vonultat fel, akik a helytállást és az értelmetlen pusztulást szimbolizálják.

          A Polgári Védelmi Országos Parancsnokság, a Fővárosi Polgári Védelmi Szövetség, illetve a Magyar Polgári Védelmi Szövetség elnökségével a IX. kerület korabeli vezetésével karöltve teremtette meg ezt az emlékművet.  Úgy éreztük és érezzük, hogy kezdeményezésünk jó célt szolgált.

 Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tisztelt Együttműködő Partnereink!

Tisztelt Tagtársak és Barátaink!

Emlékezzünk, a névtelen áldozatokra kiknek csak családjuk tudja a nevét és emlékezzünk azon névtelen hősökre a Légoltalmi Liga tagjaira kik életük árán védték embertársaikat, hazájukat.

          Köszönjük a figyelmüket!

FPVKSZ Elnökség. 

A Magyar Polgári Védelmi Szövetség Országos Elnöksége a Polgári Védelem Világnapja alkalmából 2020. március 03-án 10.00 órakor koszorúzási ünnepséget szervezett a Hadtörténeti Intézet és Múzeum   Díszudvarán a

Légoltalom Hősi Halottjai Emléktáblájánál.

A koszorúzásra Dr. habil. Endrődi István tű. ezredes MPVSZ elnöktől meghívást kaptak a BM OKF vezetésén kívül a Magyar Polgári Védelmi Szövetséggel együttműködő szervezetek és Szövetség tagszervezeteinek képviselői, támogatói, szimpatizánsai.

Az ünnepi megemlékezés résztvevőit az MPVSZ vezetése nevében Gáspár József ny. pv. ezredes köszöntötte. A jelenlévők a „Himnusz hangjaival” tisztelegtek a Légoltalom hősi halottjai előtt.

A rendezvény ünnepi szónoka Dr. Muhoray Árpád ny. pv. vezérőrnagy, az MPVSZ szakmai alelnöke volt.

Az ünnepi beszéd után a résztvevők az Emléktáblánál elhelyezték a megemlékezés koszorúit és virágait.

A koszorúzás sorát a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgatója nevében Dr. Jackovics Péter tű. ezredes, veszélyhelyzet kezelési főosztályvezető nyitotta meg.

• A Magyar Polgári Védelmi Szövetség részéről Dr. habil. Endrődi István tűzoltó ezredes országos elnök, Orovecz István ny. pv. vezérőrnagy, örökös tiszteletbeli elnök és Dr. Muhoray Árpád ny. pv. vezérőrnagy szakmai alelnök.
• A Nemzeti Közszolgálati Egyetem RTK Katasztrófavédelmi Intézete intézetvezetője nevében Dr. Ambrusz József ezredes
• A házigazda Hadtörténeti Intézet és Múzeum képviselője, Dr. Ravasz István alezredes.
• A Magyar Vöröskereszt képviseletében Sáfár Brigitta és Molnár András.
• A Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság részéről Csepregi Péter tű. ezredes polgári védelmi főfelügyelő.
• A Katasztrófavédelmi Oktatási Központ részéről Dr. Berki Imre múzeumigazgató és Diriczi Miklós ny. tű. ezredes igazgatóhelyettes.
• Az Országos Polgárőr Szövetség részéről Markos György színművész, országos alelnök
• A Fővárosi Polgári Védelmi és Katasztrófavédelmi Szövetség részéről Hejüsz István ny. mk. pv. alezredes ügyvezető elnök és Sípos András ny. pv. alezredes Koordinációs alelnök.
• a Magyar Polgári védelmi Tudományos Egyesület részéről Csatai István ny. pv. alezredes, elnök.
• A Magyar Katonai Logisztikai Egyesület nevében Dr. Kulcsár István és Somogyi Gyula ny. alezredes.
• A Fejér Megyei Védelmi Bizottság nevében Dr. Bárdos Zoltán tű. alezredes, MVÉB titkár
• A Magyar Környezetvédelmi Egyesület nevében Prof. Dr. Petrányi Győző akadémikus, Koder Gábor titkár.
• A Nyugdíjasok Budapesti Egyesülete nevében Véghné Reményi Mária elnök helyezték el a kegyelet koszorúit, virágait

.

Az ünnepség zárásaként a Szózat, majd a Légoltalom és a Polgári Védelem hősi halottjai tiszteletére a Magyar Takarodó hangjai csendültek fel a Hadtörténeti Intézet és Múzeum udvarán.

2019. december 14.-n megtartásra került szövetségünk 2019.-évi évbúcsúztató rendezvénye. Köszönjük mindenkinek aki a meghívásnak eleget téve részt vett a rendezvényen. Rendezvényünk immáron 6 éves, melynek az idén hagyományt teremtendő módon, nem csak a kerek évfordulós tagtársat – Oravecz Irén – t – köszöntöttük, hanem megalakulásunk 20.-k évfordulója alkalmából emlékplakett is átadásra került – Szász Margit tagtársunk részére. Az évzáró rendezvényen műsorral is kedveskedtünk a megjelenteknek. Illés István (Ayala) elfogadta meghívásunkat és meglepetés műsorral köszöntötte a megjelenteket.

FPVKSZ Elnökség!