2020 évi Értékelő, Feladatszabó online közgyűlés!

Tisztelt Közgyűlés!

A kialakult pandémiás helyzet miatti rendkívüli időszakban is megtartotta Szövetségünk a 2020 évi Értékelő és Feladatszabó online Közgyűlését, melyre 36 fő regisztrált. A regisztrált tagok közül 33 fő vett részt az online közgyűlésen.A szavazáson érvényes szavazatot 31 fő adott, sajnálatos módon 2 fő többszörösen (többes szavazás) adott le szavazatot, melyet értelemszerűen érvénytelennek kellett tekinteni. A közgyűlés napirendi pontjaira (A közgyűlés napirendje; a FPVKSZ 2020 évi beszámolója; a FEB beszámolója; és a FPVKSZ 2021 évi munkaterve) minden szavazó elfogadta, azokra válaszuk egységesen „IGEN” volt. A közgyűlés létszáma az előírások szerint megfelelő volt, a közgyűlés szavazatképes volt, az szabályosan zajlott le. Az elnökség megköszöni a tagság részvételét a közgyűlésen és a szavazáson. Igazán örömteli és megtisztelő tapasztalni-érezni, hogy tagtársaink a jelen időszakban, amikor a veszélyhelyzet, a pandémia, a korlátozások, egzisztenciális bizonytalanság, egyéni- és családi tragédiák teszik mind nehezebbé a mindennapi életünket képesek- és akarnak a köz ügyeivel, más embertársaik megsegítésével foglalkozni! Köszönet érte! Reméljük, hogy mielőbb megszűnik ez az áldatlan járványhelyzet és mielőbb ismételten személyesen is találkozhatunk a tagsággal!

Addig is minden tagunknak kívánunk jó egészséget, vigyázzatok magatokra!

Üdvözlettel a FPVKSZ elnöksége és FEB nevében:

Puzder Attila nyá. pv. alezredes

Fővárosi Polgári Védelmi és Katasztrófavédelmi Szövetség

Szakmai alelnök

Megemlékezés a II. világháború légibombázásainak civil áldozatairól!

Fővárosi Polgári Védelmi és Katasztrófavédelmi Szövetség a korábbi évek hagyományainak megfelelően ebben az évben is megemlékezett a II. világháború légibombázásainak civil áldozatairól. Az idei megemlékezésre a vonatkozó jogszabályok betartásával csak online módon kerülhet sor.

Az emlékművet U. Szegedi Árpád tervezte és Stekly Zsuzsa zománcművész alkotta képekből állították a Légibombázások polgári áldozatai emlékére.

Fontos kiemelni : „A Polgári Védelem és jogelődje a magyar légoltalom egykori munkatársai, hivatásos és önkéntes tagjai ez időszakban szerzett szakmai tapasztalatai beépültek a PV ismeretanyagába. A lakosság kitelepítésének, az óvóhelyi védekezésnek, a lakosság riasztásénak, a romok alól történő mentés elméleti és gyakorlati ismereteinek, a lakosság szükség ellátása és a termelés folyamatos biztosítása megszervezésben szerzett ismeretek jól hasznosulnak az úgynevezett „békeidőszaki katasztrófák” kezelése során is. A polgári veszélyhelyzet kezelés rendszerének készen kell állni választ adni a biztonságot fenyegető valamennyi kihívásra, legyen ez régi, vagy új, békés, vagy fegyveres. A polgári védelem ebben is különbözik más feladatoktól.”

Az emlékmű 1998. május. 8.-i ünnepélyes avatása óta minden év májusának első péntekén immár 23.-ik alkalommal emlékezünk az áldozatokra.

A bombázások polgári áldozatainak emlékére

A repülőgépek I. Világháborúban történt megjelenésével, alkalmazásával világossá vált, hogy legújabb kori történelmünk lehetséges háborúi már nem csak a csatatereken harcoló katonák között zajlanak. A hadviselésnek új fejezete kezdődött a légierők megjelenésével és meghatározó szereplővé válásával. A hadiüzemek, utánpótlási bázisok, útvonalak, vasúti csomópontok támadása révén súlyos életveszélyt jelentenek a hátországban élő polgári lakosságra is.

A Rákóczi híd (volt Lágymányosi híd) pesti hídfőjénél áll egy emlékmű, amit minden év májusában katonai tiszteletadással megkoszorúzunk. Elhelyezzük a megemlékezés virágait, lerójuk kegyeletünket azok előtt a névtelen tíz- és százezrek előtt, akik egy esztelen, őrült ember világuralmi törekvései miatt veszítették életüket. Asszonyok, idős emberek, ártatlan csecsemők, a jövő nemzedékét képviselő gyermekek haltak értelmetlen halált az utcán, az óvóhelyek mélyén, vagy éppen a lakóhelyükön, munkahelyükön. Ők azok a névtelen tömegek, akik nem harcközben, az ellenséggel vívott csatában vesztették életüket, hanem olyan hétköznapi események során, amikor a háziasszony talán éppen ebédet készített gyermekeinek, a gyermekek esetleg az udvaron játszottak, más emberek éppen munkahelyükre igyekeztek, vagy ott dolgoztak. A bombát azonban már kioldották és elindult pusztító útjára, hogy házakat döntsön romba, iskolákat, otthonokat, munkahelyeket taroljon le, nyomort, pusztulást és halottakat hagyva maga mögött. A bombázások szüneteiben a Légoltalom szervezetei és a Légoltalmi Liga –mint társadalmi szervezet- önkéntesei mentették a romok alá szorultakat, látták el a sebesülteket, temették az elhunytakat.

Igen, ilyen volt a háború!

A ma embere – szerencsére – már csak a történelemkönyvből, filmekből szerezhet ismeretet a régmúlt idő eseményeiről, esetleg a még élő idősebb korosztály visszaemlékezéseiből nyerhet képet a szörnyűségekről. Elmondásuk alapján próbálja megérteni milyen érzés volt hallani a sziréna vészjósló rikoltását, a bombák hatalmas robbanásának hangját, látni annak szörnyű pusztítását. Bízunk abban, hogy a mai nemzedék már soha nem fogja éles helyzetben megtapasztalni azt, hogy mit jelent a háború. Nem fogja  megszenvedni, megtapasztalni, hogy mit jelent egy világuralomra törő őrült politika háborús következménye.

Az emlékművek általában alakjaikkal is a győzelmet hirdetik. Ez az emlékmű azonban más. Az alkotó szobrászművész torz, kétségbeesett, halálfélelemtől rettegő arcokat ábrázol, ami jelképes megjelenítése annak a borzalomnak, amit a háború pusztítása hordott magában.

Huszonhárom évvel ez előtt a Polgári Védelmi Országos Parancsnokság, a Magyar Polgári Védelmi Szövetség elnöksége, a Fővárosi Polgári Védelmi és Katasztrófavédelmi Szövetség a IX. kerület korabeli vezetésével karöltve hozta létre, teremtette meg ezt az emlékművet.  Úgy éreztük és érezzük, hogy kezdeményezésünk jó célt szolgált. Az emlékmű a maga egyszerű módján emlékeztet a szörnyűségekre. Lehetővé teszi kegyeletünk lerovását a háború polgári áldozatainak emléke előtt és ébren tartja a ma élők figyelmét, hogy elkerüljék, elkerülhessék az ilyen szörnyűségeket.

Bár hetvenhat éve elcsendesedtek a fegyverek, véget ért a háború, mi mégis minden évben elmegyünk a pesti hídfőhöz, mert őszintén hisszük, hogy amikor elhelyezzük az emlékezés virágait és csendes főhajtással tisztelgünk a több mint félévszázada elhunyt emberek emléke előtt, akkor ismét hitet teszünk a béke megőrzése mellett, hitet teszünk a háború ellen.

Őszintén reméljük, hogy a járványveszély csökkenése jövőre ismét lehetővé teszi a helyszíni személyes megemlékezést, kegyeletünk lerovását.

Sipos András nyá. pv. alezredes

Fővárosi Polgári Védelmi és Katasztrófavédelmi Szövetség

Koordinációs Alelnök

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Csapó György tü. őrnagy

Petró Tibor

Dr. Petró Tibor nyá. pv. alezredes

Nemzetközi Polgári Védelmi Nap

Nemzetközi Polgári Védelmi Világszervezet 1972. március 1-jén alakult meg. Erre emlékezve 1992-ben határoztak A POLGÁRI VÉDELEM VILÁGNAPJÁnak megrendezéséről. Magyarország is csatlakozott az akkori felhíváshoz. Magyarország 1989-ben ratifikálta és hirdette ki az 1949. évi genfi egyezmény két jegyzőkönyvében foglaltakat, amely kimondja a polgári védelem humanitárius jellegét, azt határozottan elkülöníti a fegyveres erőktől, továbbá a polgári védelem feladatai közé sorolja a katasztrófák veszélyeitől való védelmezést, az életben maradás feltételeinek biztosítását. Világszerte látványos mentési gyakorlatokat rendeznek ezen a napon, március 01.-n.

Jogelődünk a Légoltalmi Liga!

Az I. világháborút követően a 20-as évek végére, a 30-as évek elejére a legtöbb európai országban megalakították az első állandó légoltalmi szervezeteket. A légoltalmi szervezetek szervezése kétféle módon történt, a szélesebb tömegekre támaszkodó társadalmi, valamint a hatósági intézkedéseket központi irányítására szolgáló szervek jellemzően egyidejűleg és párhuzamosan épültek ki. Magyarországon, a vezető európai államokhoz viszonyítva néhány évvel később történt meg a légoltalmi szervezetek kereteinek kialakítása. Ennek alapján jött létre a hatósági légoltalom megvalósítását előíró, a légvédelemről szóló 1935. évi XII. törvény és az ennek végrehajtására kiadott 15/1936. sz. honvédelmi miniszteri rendelet a „Légoltalmi Utasítás”. A törvény előírta, hogy minden 14 és 60 év közötti magyar állampolgár, nemre való tekintet nélkül, légoltalmi kötelezettség alá esik. A honvédelmi miniszter jogköre lett a városok, községek, legfontosabb üzemek, ipartelepek stb. veszélyeztetettségének megállapítása és besorolása. Pontosan meghatározták a légoltalom fogalmát, feladatát és vezetési struktúráját. A honvédelmi miniszter a légoltalom irányítását az Országos Légvédelmi Parancsnok útján végezte. A Magyar Királyság vezetői a társadalom széles rétegeinek mozgósítását és tájékoztatását az 1937. december 5-én megalakított Légoltalmi Liga alapjain képzelték el. A Liga társadalmi szerveződés volt, amely az ország közigazgatási tagozódásának megfelelően épült ki. Fő feladata a lakosság légoltalmi felkészítése és a hatósági feladatok társadalmi támogatása volt.

A Nemzetközi Polgári Védelmi Nap alkalmából ezen a területen dolgozó minden kedves volt és jelenlegi Polgári Védelmi-s ismerősünknek, barátunknak, volt munkatársaknak minden jót, Erőt, Egészséget kívánunk!

Emlékezzünk azon volt munkatársakra is, akik sajnos már nem lehetnek közöttünk!

FPVKSZ Elnökség

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Évfordulós elismerések átadása!

Közel három éve nem csak az évtől búcsúzunk kötetlen év végi beszélgetés, emlékezés keretében, hanem azon megemlékezünk tagtársaink kerek évfordulós születésnapjáról is. Sajnos ez a rendezvény 2020 decemberében elmaradt. Így most a hétvégén legalább a megemlékezést megtarthattuk az első csoportnak a járványügyi előírások betartásával. Az átadáson az érintettek részére az ajándékokat a Szövetség elnökségéből Sebes Péter nyá. pv. ezredes Úr FEB elnök, Puzder Attila nyá. pv. alezredes Szakmai alelnök és Hejüsz István nyá. pv. alezredes Ügyvezető elnök adta át. Az ünnepeltek részére 15 perces intervallumokban került átadásra Szövetségünk ajándéka.. Ezúton is Nagyon sok boldog születésnapot és nagyon jó egészséget kívánunk. Folytatás következik!

FPVKSZ Elnöksége

Zopcsák Ferenc László

Zopcsák Ferenc László nyá. pv. alezredes

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy volt munkatársunk, barátunk Zopcsák Ferenc László nyá. pv. alezredes Úr 59.-ik életévében elhunyt.

Barátunk, volt kollégánk temetése 2020. november 18-n 14.00-kor a Megyeri úti temetőben lesz.

Őszinte részvétünk a Családnak! Nyugodj Békében!

FPVKSZ elnöksége és Tagsága!

2010. október 04.- vörösiszap katasztrófa!

Igaz, hogy az idei év érdekes módon a jubileumok, évfordulók éve, hisz 150 éves a Magyar Tűzoltóság, 20 éves a Katasztrófavédelem, 85 éves a Magyar Polgári Védelem és 10 éves ez a vörösiszapnál nyújtott nagy helytállás, ahol az elvégzett feladatok zömmel polgári védelmi jellegűek voltak.Nehéz mindenről megemlékezni hivatalosan, de sokszor megtesszük ezt személyenként is személyesen, vagy barátainkkal együtt visszaemlékezve a nagy idők nagy eseményeire. 

https://ludovikawebinar.uni-nke.hu/hu/recordings/details/486,A_vorosiszap_katasztrofa_mentesi_helyreallitasi_es_ujjaepitesi_feladatai


 Baráti üdvözlettel: 

Dr. Muhoray Árpád ny. pv. vezérőrnagy, címzetes egyetemi tanár

Megemlékezés Dr. Pataky Iván születésének 90. évfordulóján.

Megemlékezés Dr. Pataky Iván születésének 90. évfordulójáról.

A Magyar Polgári Védelmi Szövetség  (MPVSZ)  Budapest, XIII. ker Zsinór utca 12.számú   épületében  családias hangulatú, hagyományőrző megemlékezésre került sor július 16.-án, néhai Dr. Pataky Iván születésének 90. évfordulóján.

A megjelenteket a MPVSZ részéről Orovecz István tábornok úr köszöntötte. Külön tisztelettel köszöntötte mindannyiunk nevében a Pataky családot képviselő Pataky Zsuzsannát, valamint Professzor Dr. Turcsányi Károly urat  a Magyar Hadtudományi Társaság Láhner György Haditechnikai Klub elnökét, s valamenyi megjelent civil szervezet képviselőit.

 Az emléktábla előtt Csatai István ny. pv alezredes a Magyar Polgári Védelmi Tudományos Egyesület elnöke mondott megemlékező beszédet. Emlékeztetett, hogy 2019. november 22.-én, –  a magyar közoktatás napján – a MPVSZ és a Magyar Polgári Védelmi Tudományos Egyesület (MPVTE) közös szervezésében emléktáblát avattunk a polgári védelemért dolgozó kiváló szakember és tudományos munkatárs emlékének megőrzésére.

Kiemelte, hogy Dr. Pataky Iván igazi közösségi ember volt, fáradhatatlanul segítőkész, sokak által elismert tudományos munkatárs. Születésének 90. évfordulóján életútjára emlékezünk, megemlékezve szakmai sikerekben és tudományos eredményekben gazdag életútjáról.

Dr. Pataky Iván 1930.július 16.-án született Debrecenben. A Honvéd Kossuth Akadémián 19 évesen avatták fel, majd csapatszolgálatot teljesített. 30 évesen az ELTE magyar-történelem szakán tanári diplomát szerzett. 30 éves korától 55 éves koráig a polgári védelem különbözö szakterületén dolgozott, a Polgári Védelmi Országos Parancsnokságon, mint Kiképzési és Propaganda osztályvezető vonult nyugállományba.

45 évesen Szolnokon az újonnan avatott gyakorlópályán nagyszabású országos polgári védelmi versenyt szervezett, a kiképzési ciklus záró akkordjaként. 45 évesen lett a hadtudomány kandidátusa. Szakmai feladatai mellett volt energiája, hogy kitekintsen, a hadtudomány világába, s az ott szerzett tapasztalatait összegezve, azt megismertesse munkatársaival, valamint a lakossággal.

62 évesen alapítótagja volt a MPVSZ-nek, a Magyar Hadtudományi Társaság Katasztrófavédelmi-és Polgári Védelmi Szakosztályának. A Szövetségben betöltött szerepe, szakmai hozzáértése, tudása, a polgári védelem iránti elkötelezettsége megkérdőjelezhetetlen volt. Szakmai munkája elismeréseként a Szövetség örökös tagja. A MPVSZ Országos Elnöksége több évtizedes munkásságának emlékére, 2019-ben Pataki díjat alapított.

Sokoldalú szakmai tevékenysége mellett több kiváló ismeretterjesztő könyve is megjelent az utókor számára. Légi háború Magyarország felett I-II., a második világháborúban Magyarország felett folyó légitámadások történelmi leírása.

64 évesen megírta: A Magyar Polgári Védelem (légoltalom) történetének 1935-1992 közötti időszakát.

Még ebben az évben eredményes tudományos munkája, aktív közszerplői tevékenysége elismeréseként megkapta a Tanárky-díjat.

78 éves korában kiadott „A vonakodó szövetséges” című könyve az 1968-as „prágai tavasz” történetét dolgozta fel,

Részt vett a Kiss Károly Hadtudományi Klub megalakításában, később a Láhner György Haditechnikai Klub aktív tagja volt, ahol szakmai tevékenységén túl, több baráti kapcsolatot alakított ki.

Szintén alapítótagja volt a Magyar Polgári Védelmi Tudományos Egyesületnek, ahol aktív cselekvő tevékenységével, segítette a fiatal korosztályt, az oktatásban részt vett hallgatókat a tudományos fokozat megszerzésében.

A MHTT elnöksége a hadtudomány magas színvonalú képviselete érdekében kifejtett tevékenysége elismeréseként a Magyar Hadtudomány Társasági Szakértője, majd 81 évesen Életmű díj Elismerésben részesítette.

Csatai úr végezetül elmondta, oldalakon lehetne még sorolni Dr. Pataky Iván munkáját, terveit bemutatni, de az is kevésnek bizonyulna. Szomorúan vettük tudomásul, hogy Dr. Pataky Iván 2012. május 4.-én 82 éves korában elhúnyt. Temetésén 2012.. május 30.-án az Egyesület tagjai részvettek.

 Megjelent műveiben és emlékeinkben örökké élni fog.

Ezek után Orovecz István tábornok úrral az Egyesület nevében emlékszalagot helyeztek el az emléktáblánál.

A kötetlenül folyt, további családias beszélgetés során Prof.Dr. Turcsány Károly a Haditechnikai Klub elnöke megerősítette, hogy Dr. Pataky Iván halálával alig pótolható veszteség érte a klubot és hadtudományt. A szakmai programok előkészítésében, a társasági kapcsolatok kialakításában személyisége és szerepe volt fontos és unikális.

A közös eszmecsere végén Csatai István megköszönte a megjelenést, s a részvevőknek jó egészséget és családi életükben sok boldogságot kívánt.

                                                                Csatai István ny pv. alezredes tanácsos

                                                                                                  MPVTE elnök

Emlékezzünk!

Az európai háborúk befejezésének évfordulóján, május 8.-án, mint 1998 óta minden évben ismét emlékező, idén virtuális összejövetelt tartott a Fővárosi Polgári Védelmi és Katasztrófavédelmi Szövetség a II. világháborús bombázások egyik a fővárost leginkább érintő helyszínén, a Rákóczi híd pesti hídfőjénél lévő emlékműnél.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tisztelt Együttműködő Partnereink!

Tisztelt Tagtársak és Barátaink!

Huszonkettő esztendeje hogy ilyen tájon felsorakozunk e szerény, de mély tartalommal megtöltött emlékmű köré, hogy elhelyezzük a megemlékezés virágait. Lerójuk kegyeletünket azok előtt a névtelen tíz és százezrek előtt, akik egy esztelen, őrült világuralmi törekvései miatt szenvedtek értelmetlen halált. Asszonyok, idős emberek, ártatlan csecsemők, a jövő nemzedékét képviselő gyermekek haltak értelmetlen halált az óvóhelyek aljában, az utcán vagy éppen a lakóhelyükön.

          Ezek azok a névtelen tömegek, akik nem harcközben, az ellenséggel vívott csatában vesztették életüket, hanem olyan, hétköznapi események közepette, amikor a háziasszony talán éppen ebédet készített kicsinyének, a nagyobb gyermek esetleg az iskolai házi feladatával volt elfoglalva. A gyilkos fegyver azonban már elindult pusztító útjára, hogy házakat döntsön romokba, otthonokat taroljon le, nyomort, pusztulást és halottakat hagyva maga után.

        Igen, ez volt a II. világháború, ezért különösen fontos mindannyiunk számára ez a mai megemlékezés. Ezért jelent történelmi eseményt 1945 és 2020. összefüggése.

Két dátum, emiatt különösen fontos mindannyiunk számára ez a mai megemlékezés, ez egy történelmi eseményhez kötődik, és ennek a megemlékezésére, évről évre itt felsorakozunk, tiszteletünket tesszük, ezzel lerójuk kegyeletünket, a nemzetünket is megtizedelő, közel egymillió magyar áldozatot követelő II. világháború civil áldozatai előtt, itt a Lágymányosi híd pesti feljárónál.

De miért is vagyunk pont ezen a helyen? Idéznék egy korabeli szemtanút:

„Negyvennégy április harmadikán – ezt se felejtem el, míg élek – ott voltunk a Szúnyog-szigeten még az egy löveggel, amikor óriási repülőgépzajt hallottunk, és a Duna felett megolvastunk akkor ezerötszáz repülőt. Ott volt Boeing, Liberátor, akkor Mosquitók, minden. Rengeteg vadászgép kísérte őket – emlékezett vissza egy szemtanú, Nagy Pál, aki Baján volt katona, de még aznap elindult a fővárosba. „Amit a Soroksári úton láttam, az megint egy borzalmas látvány volt, mert a Soroksári út és a Duna között volt nem is egy olajfinomító és hatalmas gyártelepek. Voltak, mert ott az égvilágon egyetlenegy ép építmény nem volt. Utána tudtuk meg rádióból, mozi híradóból is, hogy több mint kétezer halott lett” – mesélte.” 

Még ma, 75 évvel az első szőnyegbombázás után is nagyon nehéz összeállítani a pontos veszteséglistát. Amit biztosan lehet tudni, hogy az akkori Magyarország 3122 települése közül 1024-et ért legalább egy alkalommal bombatámadás. Az amerikaiak és britek Budapestet 37-szer, Győrt 21-szer, Szombathelyet 16-szor, Szolnokot 13-szor, Debrecent és Szegedet 9-szer szőnyegbombázták. Több tízezer tonnányi robbanószerkezetet szórtak ki a szövetséges repülőgépek. A Magyar Statisztikai Szemle 1946. évi 1–6. számában közölt, az áldozatok számáról szóló első becslés több mint tizenhatezerre teszi a bombatámadásokban meghalt civilek számát. Csak Budapesten több mint háromezer polgári áldozatot követeltek a szövetségesek akciói.

75 évvel ezelőtt ilyentájt hallgattak el a fegyverek, és fejezte be őrült tobzódását a pusztító eszközök ármádiája, amelyek következtében lakóházak, iskolák, óvodák dőltek romba egyik pillanatról a másikra, maguk alá temetve fiatalokat, időseket, családanyákat, gyermekeket, apákat és férjeket. A háború véget ért. Elhallgattak a fegyverek, megszűntek böfögni az ágyúk, nem ugattak a halált osztogató lövegek, befejezték rikoltozásukat a sebesen gyilkoló golyószórók, géppuskák. Igen, egyszeriben csend lett.

Csend. Csend töltötte be a környéket. Lassan, óvatosan kinyíltak a romoktól szinte eltorlaszolt óvóhelyi vasajtók. Az összedőlt házak alól egymás után ásták ki magukat az életben maradottak. De ők voltak kevesebben, mert sokan a civil lakosság közül életüket vesztették és ott maradtak, ahol a védelmet remélve a légópincékbe húzódtak.

1945 májusában megszületett a béke, befejeződött a világot megrázó háborús őrjöngés, amely elrabolta az anyáktól a csecsemőiket, a gyermekektől szülőanyjukat és apjukat. Családokat pusztított el, a túlélőknek pedig nyomort, romokat hagyott hátra. De mi és még sokan a túlélők élni akarása győzött és megkezdődött a harc az ország felépítéséért, az emberi jövő megteremtéséért.

A mai nemzedék – szerencsére – már csak a történelemkönyvből tud a régmúlt idő eseményeiről, a még élő idősebb korosztály visszaemlékezéseiből próbálja a felnövekvő nemzedék számára feleleveníteni a bombák hangját és annak pusztítását. És mi mindannyian bízunk abban, hogy a mai korosztály már soha nem fogja éles helyzetbe megtanulni azt, hogy mit jelent a háború, mit jelent egy világuralomra törő őrült eszméjének háborús következménye.

        A mai fenyegetettséget nem érzi az, aki nem foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. Nem látható a valós veszély, nincs arca a terrorizmusnak, a TÖPFE fegyverek terjedésének, a gazdaság stabilitása veszélyeztetettségének, a globális klímaváltozás okozta extrém időjárásnak, a civilizációs és egyéb egészségügyi veszélyforrásoknak. Legfontosabb feladatunk az emberek tájékoztatása és felkészítése.

          Folytatva a megkezdett gondolatot az 1945. – 2020 dátumokat a május köti össze.  

Tiszta szívből hisszük, hogy akkor, amikor évenként elhozzuk az áldozatok előtti tisztelgés, megemlékezés virágait, akkor, amikor csendes főhajtással áldozunk a háromnegyed évszázada elhunytak emléke előtt, egyben messze hangzóan hitet is teszünk a béke megőrzése mellett, hitet teszünk a háború ellen.

          Az emlékművek általában az alakjaikkal is a győzelmet hirdetik. A Polgári Védelmi Országos Parancsnokság (a mai OKF), a Fővárosi Polgári Védelmi Szövetség (a mai Fővárosi Polgári Védelmi és Katasztrófavédelmi Szövetség), és a Magyar Polgári Védelmi Szövetség elnöksége által létrehozott emlékmű nem az erőtől duzzadó formás női és férfialakokkal hirdetik az emlékmű mondanivalóját.   A mi emlékművünket megalkotó szobrászművész gránitba égetve torz kétségbeesett, halálfélelemtől átitatott rettegő arcokat vonultatott fel. Ez nem valamiféle önmutogatás, hanem annak a borzalomnak a jelképes visszaadása, amit a háború pusztítása hordott magában. E tiszteletet parancsoló emlékműben olyan alakokat vonultat fel, akik a helytállást és az értelmetlen pusztulást szimbolizálják.

          A Polgári Védelmi Országos Parancsnokság, a Fővárosi Polgári Védelmi Szövetség, illetve a Magyar Polgári Védelmi Szövetség elnökségével a IX. kerület korabeli vezetésével karöltve teremtette meg ezt az emlékművet.  Úgy éreztük és érezzük, hogy kezdeményezésünk jó célt szolgált.

 Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tisztelt Együttműködő Partnereink!

Tisztelt Tagtársak és Barátaink!

Emlékezzünk, a névtelen áldozatokra kiknek csak családjuk tudja a nevét és emlékezzünk azon névtelen hősökre a Légoltalmi Liga tagjaira kik életük árán védték embertársaikat, hazájukat.

          Köszönjük a figyelmüket!

FPVKSZ Elnökség.